Menu
Az orvostudomány a betegek kezelése során gyakran különféle fizikai energiákat is hasznosít. Ilyen fizikai kezelési eljárás a lökéshullám-terápia is. A lökéshullám-kezelés során hanghatással járó, nagy energiájú lökések jönnek létre, melyek az emberi testen kívül akusztikus energiát generálnak. Ezt az akusztikus energiát vezetik célzottan, a környező szövetek károsítása nélkül a kezelendő területre. A lökéshullámok az emberi test szöveteiben elnyelődnek és a mechanotransductionak köszönhetően a kezelendő területen gyógyító folyamatokat indítanak el.
Mechanotransductio az a folyamat, melynek során a sejtek valamilyen mechanikai stimulust biokémiai aktivitássá alakítanak át. Ennek a folyamatnak a következtében az adott helyen a véredények kitágulnak, a vérkeringés fokozódik, helyi vérbőség alakul ki és új erek képződnek. A helyi vérbőség hatására gyulladást csökkentő anyagok, molekulák és sejtek vándorolnak az adott területre, valamint a szövetek vérátáramlása és anyagcseréje javul. A lökéshullámok, masszírozó hatásuk eredményeként, a környező izmokat is ellazítják. A kifejezetten nagy energiájú lökéshullámokkal pedig – a mechanikai törvényeknek megfelelően – kemény anyagok szétzúzása is lehetséges.
A mechanotransductiot a lökéshullámok frekvenciája, amplitudója, intenzitása és alkalmazásuk időtartama befolyásolja. A túl nagy vagy a túl kicsi energiájú lökéshullámok egyaránt negatív hatással vannak a gyógyító folyamatokra.
A kezeléshez komolyabb előkészület nem szükséges. A kezelt testtájék tökéletes eléréséhez a beteget megfelelően pozícionáljuk. A lökéshullám kezeléssel gyógyítandó testrészt nyugalomba helyezzük, biztonságosan megtámasztjuk, majd a bőrfelületet szabaddá tesszük. A kezelendő területre, illetve a kezelő fejre gélt helyezünk, mely a gyógyító lökéshullám áthatolását a bőrön nagyban segíti. A lökéshullám kezelés választott energiáját a testtájékhoz, az adott beteg anatómiai adottságaihoz igazítjuk. A kezelés előrehaladtával az energia sűrűség, azaz a kezelés erőssége fokozatosan emelhető.
A lökéshullám-kezelés nem végezhető véralvadási zavarok (pl. vérzékenység), véralvadásgátlók használata, thrombosis után, daganatos betegségek, terhesség, idegkárosodás/ok, cukorbetegség (kivéve diabéteszes láb megelőzésére és kezelésére bizonyos típusú cukorbetegségben), gennyes góc esetén, illetve akut gyulladás fennállásakor, továbbá növekedésben levő gyerekeknél, valamint kortizonkezelést követően 6 hétig.
Tilos a lökéshullám-terápia alkalmazása levegővel kitöltött szervek, például a mell- és a hasüreg felett, nagy idegek, erek, valamint a fej, a gerinc és a gerincvelő területén, továbbá a daganatos régióban.
A kezelés közben fájdalom jelentkezhet. Az alkalmazott energia fokozatos növelésével, és a frekvenciának a páciens fájdalomtűrő képességéhez való igazításával a betegek toleranciája növelhető. Szükség esetén helyi érzéstelenítésben is végezhető a kezelés. A kezelt beteg fájdalomérzete a kezelendő terület előzetes lehűtésével is csökkenthető.
A lökéshullám-kezelés mellékhatásaként duzzanat, vörös elszíneződés, vérömleny, lokális fájdalom, továbbá kortizonkezelést követően bőrsérülés fordulhat elő, valamint helyi, pontszerű bevérzések is kialakulhatnak, melyek általában rövid időn belül megszűnnek. A szövődmények megfelelő energiaszint és nyomás alkalmazásával elkerülhetők.
A lökéshullám-kezelés kórképtől függően, általában 3-6 alkalomból áll, amely 5 napos intervallumokkal történő kezelést jelent általában. A kezelés 6 hét eltelte után ismételhető. A terápia folytatása előtt mindig ellenőrizni kell, hogy nem jelentkeztek-e mellékhatások.
