
László számára a hétvégi túrázás nem csupán hobbi, hanem lételem volt. Azonban az elmúlt két évben a hegymeneteket felváltotta a sántítás, a csúcsokat pedig a kanapé magánya. A térdízületi kopás olyannyira előrehaladottá vált, hogy már a kertig vezető út is komoly tervezést igényelt. Hiába próbálkozott injekciókkal és gyulladáscsökkentőkkel, a reggeli ízületi merevség és az éjszakai fájdalom állandósult.

Doktor úr, én nem akarok belenyugodni, hogy ötvenvalahány évesen véget ért számomra az aktív élet – mondta László elszántan a konzultáción.
Nem is kell, László. A kopott ízület felszíneinek pótlása, vagyis a térdízületi protézis az Ön esetében már nem opció, hanem a megoldás kulcsa – felelte Dr. Domán István, miközben a digitális képalkotó diagnosztika eredményeit elemezte.
De mi lesz, ha a művi ízület nem bírja a terhelést a terepen? – kérdezett rá a túrázó.
A célunk éppen az, hogy olyan stabilitást és mozgástartományt érjünk el, amellyel a túrázás nem kockázat, hanem örömforrás lesz újra. A legfontosabb, hogy ne várjuk meg, amíg a mozgáshiány miatt a szív- és érrendszere is károsodik.
A felkészülés során László megtudta, hogy a modern ortopédia már messze túlmutat a korábban alkalmazott megoldásokon. Dr. Domán István hangsúlyozta, hogy minden térd más és más, ezért a beültetés során a legmodernebb technológiát alkalmazza a tökéletes illeszkedés érdekében. A precíziós tervezés során figyelembe veszik a páciens egyedi csontszerkezetét és a szalagok feszességét is.
Mit jelent az, hogy egyénre szabott a beültetés? – firtatta László.
Azt jelenti, hogy a térdprotézis típusát és méretét, valamint annak beültetési szögét az Ön anatómiájához igazítjuk – magyarázta az orvos. – Digitális tervezőszoftverek segítségével már a műtőbe lépés előtt tudjuk, pontosan hová kerülnek az alkatrészek. Ez biztosítja, hogy a térde természetesnek érződjön mozgás közben, és ne legyen „idegentest” érzete.
László megnyugodott: a mérnöki pontosságú tervezés és a doktor úr nemzetközi tapasztalata garanciát jelentett számára a sikerre. Az ízületi pótlás így nem egy kényszerű kompromisszum, hanem egy precízen megtervezett eszköz lett a szabadságához.

A műtét sikeresen lezajlott, de a gyógyulás útja a kórteremben folytatódott. Dr. Domán István protokolljának lényeges eleme a korai mobilizáció. László már a beavatkozás utáni órákban segítséggel felállhatott, és megkezdődött a tudatos rehabilitáció. A gyógytorna kezdetben nem volt könnyű, az izmoknak újra meg kellett tanulniuk az együttműködést az új ízülettel.
Ma már tíz métert sétáltunk a folyosón, doktor úr! – újságolta büszkén László a reggeli viziten.
Kiváló, de ne feledje: a türelem és a következetesség most a legjobb barátja – biztatta az orvos. – A protézis stabil, a szalagrendszere ép, most a gyógytornászon a sor, hogy visszaadjuk az izmok erejét és az ízület rugalmasságát.
A párbeszédek a gyógytornásszal és a kezelőorvossal napról napra több önbizalmat adtak Lászlónak. Megértette, hogy a térdprotézis beültetése csak az első lépés volt, a teljes felépüléshez az ő aktív részvétele és a szakemberek által előírt gyakorlatok precíz végrehajtása is elengedhetetlen.
Néhány héttel a műtét után a reggeli pára még ott ült a völgyben, amikor László bekötötte a bakancsa fűzőjét. A hátizsák súlya már nem okozott fájdalmat, a térde pedig magabiztosan tartotta a súlyát az egyenetlen talajon is. Nem egy extrém sziklás terepet választott, de a kilátóhoz vezető emelkedő éppen elég próbatétel volt.
Hogy bírja a lábad, apa? – kérdezte a fia, aki elkísérte az útra.
Hihetetlen, de eszembe sem jut, hogy egy protézis van benne. Egyszerűen csak teszi a dolgát – válaszolta László mosolyogva, miközben a csúcsról a tájat szemlélte.
A kontrollvizsgálaton Dr. Domán István elégedetten nézte a túrán készült fotót. A térdprotézis nemcsak a fizikai fájdalmat tüntette el, hanem visszaadta László önazonosságát is. A története példaértékű mindenki számára, aki fél a beavatkozástól: a megfelelő szakértelemmel és modern technológiával a „művi” ízület is képes arra, hogy visszavezessen minket a természetbe és az aktív életbe.