
Mária 59 éves, Budakeszin él, és westie kutyákat tenyészt. A mindennapjai mozgással telnek, hiszen a kutyákkal napi több kilométert sétál, gondozza a kertet, és folyamatosan jelen kell lennie az állatok mellett. Amikor a térdfájdalom egyre erősebb lett, hamar világossá vált számára, hogy hosszú távon ez így nem tartható.

A térdízületi kopás fokozatosan korlátozta a mozgását. Egy idő után már nemcsak a hosszabb séták, hanem az egyszerű lépcsőzés is fájdalmat okozott. Mária számára a döntés nagyon gyakorlati volt. Vagy felhagy a tenyésztéssel, vagy megoldást talál a problémára.
A konzultáción Dr. Domán István egy olyan lehetőséget ismertetett, amely különösen felkeltette az érdeklődését: a robotsebészet alkalmazását a térdprotézis beültetés során. Mária számára a legfontosabb kérdés az volt, mennyi idő után térhet vissza a megszokott életéhez.
A beszélgetés során szóba került az OMNIBotics rendszer, amely a robotsebészet egyik korszerű eszköze a térdprotézis műtéteknél. A technológia lényege, hogy a műtét során objektív mérések segítik a szalagok feszességének és a térd egyensúlyának beállítását. A robot nem operál önállóan, hanem valós idejű információkkal támogatja a sebész döntéseit.
Mária első reakciója teljesen érthető volt. Valóban ilyen gyors lehet a felépülés? A válasz természetesen mindig egyéni, de a pontosabb illeszkedés és a kiegyensúlyozottabb ízületi működés sok esetben megkönnyíti a rehabilitációt.
A műtét napján Mária inkább izgatott volt, mint ideges. A beavatkozás után a legnagyobb meglepetést az jelentette számára, hogy a térde stabilnak érződött, és a mozgás nem volt olyan bizonytalan, mint amire előzetesen számított.
A felépülés első napjai gyorsan teltek. A gyógytorna segített visszaépíteni az izomerőt és a mozgásbiztonságot, miközben a fájdalom fokozatosan csökkent. Mária tíz nappal a műtét után már a kertben sétált, és könnyebb feladatokat is el tudott végezni.

A robotsebészet egyik gyakorlati előnye számára az volt, hogy a térde stabilnak érződött. Nem tapasztalta azt a bizonytalanságot, amitől korábban tartott. A mozgás egyre természetesebb lett, és minden nappal nőtt a biztonságérzete.
A rehabilitáció során fontos szerepet kapott a fokozatosság. A cél nem a gyors teljes terhelés volt, hanem az, hogy a térd lépésről lépésre alkalmazkodjon az új helyzethez.
Két héttel a műtét után Mária már ismét a kutyáival sétált a környéken. Nem hosszú távokat, de annyit, amennyi a mindennapi élethez szükséges volt. Négy héttel később a kerékpárra is visszaült, ami számára a mozgás egyik legkíméletesebb formája volt.
A robotsebészet alkalmazásával végzett beavatkozások egyik célja a térd biomechanikájának minél pontosabb helyreállítása. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a mozgás stabilabb és kiszámíthatóbb legyen a felépülés során.
Mária ma ismét aktív életet él, és folytatja a tenyésztést. Saját tapasztalata szerint a legnagyobb meglepetés az volt, milyen hamar visszatérhetett a megszokott tevékenységeihez. Ahogy ő fogalmazott: nem hitte volna, hogy ilyen rövid idő alatt ismét a kutyák között és a kerékpáron találja magát.