A térdprotézis-műtét sikere nagyban múlik a megfelelő előkészítésen. A beavatkozást megelőző időszakban számos fontos lépés történik, amelyek célja a beteg biztonságának növelése és a gyógyulási folyamat elősegítése.
Az első lépés a részletes orvosi kivizsgálás. Ez magában foglalja a laborvizsgálatokat, a kardiológiai ellenőrzést, valamint a mellkasröntgent is, hogy felmérjék a szervezet általános állapotát. Ezzel párhuzamosan megtörténik az altatóorvosi konzultáció is, ahol a beteg állapotának megfelelő altatási módszert választanak ki. Fontos kizárni minden olyan fertőzést, amely növelheti a műtét utáni szövődmények kockázatát, így például a fogászati vagy húgyúti gócok kezelése elengedhetetlen.
A műtét előtti felkészülés része lehet a célzott gyógytorna is, amely a térdet stabilizáló izmok erősítését célozza. A jó izomerő segíthet abban, hogy a térdprotézis-műtét után gyorsabb és könnyebb legyen a rehabilitáció.
A páciens részletes tájékoztatást kap a műtét menetéről, a várható felépülésről és az otthoni teendőkről. Ez nemcsak a szorongás csökkentése miatt fontos, hanem azért is, mert a jól informált páciens aktívabban tud részt venni saját gyógyulási folyamatában. A műtét előtti alapos előkészítés tehát az első lépés a sikeres térdprotézis beültetés felé.
A térdprotézis-műtét egy jól felépített, precíz folyamat, amelyet a sebész a páciens egyedi anatómiai adottságaihoz igazít. A beavatkozás általában regionális (gerincvelői) érzéstelenítésben történik, de bizonyos esetekben altatás is alkalmazható. Az érzéstelenítés után a műtéti területet gondosan fertőtlenítik és steril izolációval látják el.
A sebész a térd elülső részén ejt egy metszést, amely lehetővé teszi az ízület pontos feltárását. Ezt követően eltávolítják a károsodott porcot és csontfelületeket a combcsont, a sípcsont, valamint – szükség esetén – a térdkalács területéről is. Ezután speciális műszerekkel előkészítik a csontfelszíneket, hogy a térdprotézis komponensei tökéletesen illeszkedjenek.
A protézis elemeit – általában fém és műanyag kombinációjából készült implantátumokat – cementtel vagy cement nélküli technikával rögzítik a csontokhoz, az adott helyzettől függően. A térdkalács hátsó felszínére is kerülhet műanyagborítás, ha az orvosi megítélés szerint ez indokolt.
A beültetés után a sebész gondosan ellenőrzi a térd mozgástartományát és a protézis stabilitását. Ezután következik a seb zárása, általában több rétegben, majd steril kötéssel fedik a műtéti területet. A beavatkozás végén a térd alá egy szívócsövet is elhelyezhetnek a vér- és váladékképződés csökkentése érdekében.
A térdprotézis-műtét célja, hogy helyreállítsa az ízület természetes tengelyét, biztosítsa a stabilitást és hosszú távon fájdalommentes mozgást tegyen lehetővé.
A térdprotézis-műtét befejezését követően a beteg a posztoperatív megfigyelőbe kerül, ahol folyamatos megfigyelés alatt áll, hogy ellenőrizzék az altatás vagy érzéstelenítés utáni állapotát, valamint a műtéti területet. A fájdalomcsillapítás kiemelt figyelmet kap: a kezelőorvosok személyre szabottan állítják be a fájdalomcsökkentő gyógyszereket, hogy a páciens a lehető legkomfortosabban ébredjen a beavatkozás után.
Már a térdprotézis-műtétet követő néhány órán belül megkezdődhet a fokozatos mobilizáció. A gyógytornász segítségével először ágyban végzett gyakorlatok történnek, majd rövid időn belül a felállás és az első lépések is megtörténhetnek, általában járókeret vagy mankó támogatásával. A korai mobilizáció célja, hogy serkentse a vérkeringést, megelőzze a trombózis kialakulását, és elősegítse a gyorsabb felépülést.
A térdprotézis-műtét után a páciens részletes tájékoztatást kap a teendőkről, a mozgáskorlátozások betartásáról, és arról is, hogyan folytatódik majd a rehabilitáció a kórházból való hazatérés után.