Egy találkozás, ami mindent megváltoztatott. Gábor csípőprotézissel lépcsőzik?
András korábban érkezett az étteremhez. A bejárat melletti padon ült, mert a hosszabb állás már fájdalmat okozott. A csípője régóta gondot jelentett, a lépcsőzés pedig szinte teljesen kiesett az életéből. Amikor meghallotta a lépéseket az aluljáró felől, felnézett, és megdermedt.
Gábor jött fel a lépcsőn. Nem kapaszkodott, nem állt meg minden második fokon, nem volt bizonytalan a mozgása. Pedig András tudta, hogy két hete csípőprotézist kapott. Legalábbis ezt mondta korábban a telefonban. A látvány teljesen ellentmondott mindannak, amit András addig erről gondolt.
- Gábor, te… te lépcsőztél?
- Igen, hát hogy máshogy jöttem volna fel?
- De hiszen csípőprotézised van…
Gábor csak elmosolyodott. Leült András mellé, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
András nem kertelt. Elmondta, hogy neki minden lépcsőfok kínzás, és már a cipő felvétele is fájdalommal jár. A csípője kopott, ezt már több orvos is mondta, de a csípőízületi protézis gondolatát mindig elhessegette. Félt attól, hogy utána még kevesebbet tud majd mozogni.
Gábor türelmesen hallgatta végig, majd mesélni kezdett. Nem szakmai előadást tartott, hanem azt mondta el, amit ő átélt.
- András, én is pontosan így voltam.
- És most?
- Most az a furcsa, hogy nem a csípőmön gondolkodom egész nap.
Gábor elmondta, hogy a mai csípőprotézisek teljesen más elven működnek, mint régen. Nem merev megoldások, hanem olyan ízületi pótlások, amelyek a természetes mozgást követik. A technológia, amivel beültetik őket, annyira precíz, hogy azt nehéz elképzelni annak, aki csak olvas róla, de nem látja a végeredményt.
- Én azt hittem, a csípőprotézis után az ember óvatos lesz.
- Óvatos igen, de nem mozdulatlan.
- És a fájdalom?
- Az volt az, ami előtte volt. Nem utána.
Gábor elmondta, hogy a csípőprotézis nem azt jelenti, hogy az ember elveszít valamit, hanem azt, hogy visszakapja azt, amit a kopás elvett tőle. A mozgást, az önállóságot, a biztonságot. Azt is hozzátette, hogy sokan azért nem mernek dönteni, mert régi történetek élnek bennük, amelyek ma már nem tükrözik a valóságot.
- András, ezt tényleg nem lehet elképzelni addig, amíg nem látod.
- Most látom…
A döntés nem születik meg azonnal
András nem mondta ki, hogy holnap orvoshoz megy. Csak annyit mondott, hogy szeretne többet tudni. Gábor erre bólintott, és megemlítette, hogy ő Dr. Domán Istvánnál járt, aki részletesen elmagyarázta, milyen csípőprotézis kerül beültetésre, és mire számíthat utána.
A beszélgetés végén András már nem a fájdalmáról beszélt, hanem arról, hogy milyen jó lenne újra lépcsőzni, kirándulni, autóval hosszabb útra menni. A csípőprotézis már nem ijesztő szó volt számára, hanem egy lehetőség.
Gábor mosolyogva felállt.
- Na, menjünk, mert kihűl az ebéd.
- Menjünk… és most én is felállok.
András felállt. Lassan, óvatosan, de már nem reménytelenül. Néha elég egy lépcső, egy találkozás, és egy élő példa ahhoz, hogy az ember elhiggye: ez a protézis ma már nem az, aminek még mindig sokan gondolják.
